Egy termelőüzemben a villamos rendszer nem háttér-infrastruktúra, hanem a termelés feltétele. A tervezés itt a tényleges terhelésből, a gyártósorok elrendezéséből és a bővíthetőségből indul ki – nem egy általános elosztási sémából.
A betáplálástól a legkisebb vezérlőszekrényig egy összefüggő rendszerként tervezünk, hogy a termelés indulásakor minden a helyén legyen.
Betáplálás, transzformátorállomás, fő- és alelosztók a tényleges terhelésprofilhoz méretezve, tartalékkapacitással a jövőbeli bővítéshez.
Gyártógépek, robotcellák és technológiai berendezések villamos csatlakoztatása, a gyártó műszaki adatlapjához igazított védelemmel.
A vezérléstechnikai tervezővel közösen: a szekrény elhelyezése, a be- és kimeneti kábelezés nyomvonala, a szabad szervizoldal biztosítása.
Hálózatba kötött gyártósorok és szenzorika villamos háttere, a mezőszinttől az adatkapcsolatig, a meglévő IT-hálózattal összehangolva.
Almérési pontok a gyártósoronkénti fogyasztás láthatóvá tételéhez, kiegyensúlyozott fázisterhelés és tartalékkapacitás tervezésével.
A modellben előre szimulált átkötési ütemterv, hogy a bővítés a termelést a lehető legkevesebb ideig zavarja.
Egy működő gyártócsarnokban a legnagyobb kockázat nem a tervezés, hanem a téves feltételezés a helyszín állapotáról. Ha van pontfelhős felmérés, azt építjük be a modellbe – így a bővítés nem egy 5 évvel korábbi alaprajzra épül, hanem a tényleges, aktuális állapotra.
Az új és a meglévő elosztóhálózat, kábeltálcák és technológiai berendezések egy térben ütköztethetők, mielőtt egyetlen kábel is a helyszínre kerülne.
Pontfelhő vagy helyszíni felmérés alapján, nem elavult tervekre hagyatkozva.
Az átkötések sorrendje és időigénye előre látszik, nem a helyszínen derül ki.
A kábelhosszak és szerelvényszámok a modellből származnak, nem utólagos becslésből.
Küldjön néhány mondatot a feladatról, és visszajelzünk, hogy BIM-ben milyen ütemezéssel és milyen tartalommal tudjuk elvállalni.